ALKONY
2010.03.14
Vöröslő takarót
von az ég dajkája,por között fürdőző
házak ablakára.Aztán megunt rongyát
szerte-szét dobálja,kócos kis felhőit
szórja domb nyakába.Illatos tehertől
rogyadozva, fájva,tántorgó akácok
járkálnak a nyárba.Virágok szirmából
vetett ágyon a szél,párnám ráncai közt
szerelmet keresgél.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Nincs új bejegyzés.
